Egy kis visszatekintés, ha már elmaradt a Golden-Globe átadó. Előre rettegünk a 2008-as Oscar ceremóniától.

2006-ban megdöbbentő változásnak lehettünk szem- és fültanúi. Az eddigi ultrajobboldali nacionálrasszista Filmakadémia végre balra tolódott. Ezt nem én találtam ki, így harangozták be! Komolyan! Mióta várták már ezt az Oscar-rajongók, elképzelni is nehéz. De most végre megtörtént. Halleluja!

Így aztán gyorsan értékesnél értékesebb, különlegesnél különlegesebb és melengetőbb produkciók kaptak jelölést. Végre egyenjogúak lettek a homoszexuálisok, akik eddig annyira agyon voltak hallgatva, és végre valahára a rasszizmusról is hiánypótló munka született. Hátradőlhetünk, minden a helyére került. Idén holokauszt-filmet nem láthattunk a jelöltek között, de Spielberg megmentette a mundér becsületét. Ez már viszont annyira túlzás volt, hogy kellett egy palesztin film is, így el is dőlt, hogy egyik sem kaphat szobrot.

Magából a díjátadásból is soha nem látott, számos kuriózummal tarkított show kerekedett. Láthattuk Morgan Freemant két kis fülbevalóval (az év csalódása), Reese Witherspoont Oscar-győztesként (a Titanic sikere után már nem érhet meglepetés), valamint Ms Silicon country-énekesnőt, aki minden bizonnyal minden idők legszarabb betétdalát adta elő - hihetetlen átéléssel. Még szerencse, hogy ruhában volt, hiszen a körülbelül 240 éves múmia egyébként atomjaira hullott volna szét. Hollywood minden bizonnyal a tűrőképességünket akarja próbára tenni, de legnagyobb csodálkozásomra senki nem vonult fegyverrel az utcára, hogy „na, ezt azért már mégsem, bazmeg!”.

Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogy sajátos egyensúly uralkodik az amerikai filmesek körében. Ahogy a legtöbb Hollywoodból kikerülő filmben nincsenek hús-vér emberek, igazi érzések és minden fekete vagy fehér (félreértés ne essék, nem a nosztalgiával emlegetett film noirra gondolok), úgy a díjátadó gála is a giccs és a képmutatás ünnepe. Megdöbbenve látjuk Keanu Reeves fellpüffedt, 15 éve változatlan arcát. Csak mintha a mimika eltűnt volna róla... De muszáj ismét visszatérni mindannyiunk imádott Doktor Szöszijéhez is, aki leplezetlen tehetségtelenséggel veszi át a szobrot. Hollywood legjobban fizetett "színésznője"...

Akinek nem volt kedve elbaszni az egész hetet azzal, hogy fennmaradt hétfő hajnalig (tisztelet érte!!!), az másnap késő este "végigélvezhette" a filmbarátok körében nosztalgiával emlegetett, megboldogult magyar alámondás egy legújabbkori változatát. A két esélyegyenlő műsorvezető tehetetlenül vergődött a tolmácsolás, valamint a "hihi" és a hasonlóan elmés, a pattogatott kukoricát zabáló nézőkkel azonosuló vélemény-nyilvánítások között. A mélypont sajátos módon a műsor elejére került, amikor elmagyarázták a nyitójelenetben rejlő képi geget, biztosan az angolul nem látó nézők kedvéért.

És minden megy tovább, megállapítjuk, hogy ez az év kicsit gyengére sikerült (mint a legutóbbi Istentudjahány), dehát ez van és szorgosan járunk tovább moziba és nem hallgatunk a jobboldalisággal egyébként távolról sem vádolható rockzenész szavára "You should have never trusted Hollywood".